Egy ideig még tekintetem cikázott a két fiú között, amikor anyám hangjára lettem figyelmes, ami egyenesen engem szólít fel. Először nem akartam feldolgozni, és nem is figyeltem oda, de mikor másodszor is meghallottam kissé már feszülten kijelentett nevemet, feldolgoztam és feléfordultam.
-Rebekah, ideje abbahagyni. - erősködött, én pedig már kezdtem volna bele az ellenkezésbe, amikor anya csak óvatosan az új fiúra pillantott, én pedig megfordultam és mély levegőt véve megfegyelmeztem magamat.
-Ezt még visszakapod. - morogtam Niknek, aki elvigyorodott, majd kissé még morgolódva indultam el a megbeszélt helyünkre, közbe pedig azt kívántam bárcsak eltűnnék. Hamarosan egy alak jött mellém én pedig felnéztem Jasonre.
-Látom már megint összetűzésbe keveredtetek. - mosolyodott el majd megforgattam a szemeimet.
-Mikor nem? - kérdeztem vissza, majd felém nézett.
-Ez is igaz, - nevetett játékosan megvonva a vállát, majd felkapva engem vitt oda, ami persze anyáéknak nem igazán tetszett de nekem annál inkább.
-Tudod braty, van saját lábam is. De igazán kedves tőled, hogy elviszel. - vigyorogtam, majd csak sóhajtott egyet.
-Tudom Becca... nagyon jól tudom. - vigyorgott, majd mielőtt még megláthattak volna minket az újgazdag emberkék letett a földre, és nevetve összetúrta a hajamat, amitől már megint felment bennem egy picit a pumpa, de aztán lenyugtattam magamat. A bemutatkozás eléggé unalmasan és nyugisan telt, amikor anyáék és a többi család félrevonultak egy beszélgetésre, én pedig elveszetten járkáltam a mi kis "táborunkban". Mivel Jason sehol nem volt, és Nick sem igazán tolta ide a képét ezért becéloztam a tábor tüzet, és a mályva cukrokkal kezdtem el foglalkozni, de azokkal is morogtam egy sort, amikor egy hangra lettem figyelmes.
-Segítsek? - kérdezte, majd felnézve rá észrevettem az új fiút.
-Amúgy, Oliver vagyok. - mutatkozott be a kezét nyújtva felém én pedig lazán elmosolyodtam és kezet fogtam vele.
-Bekah. - követtem a példáját, - de gondolom már tudhattad. - forgattam meg picit a szemeimet az előző akciótól.
-Megesik. - vigyorodott el, majd tovább foglalkoztam a mályva cukrokkal.
-Nem láttalak még erre. - szólalt meg egy idő után, én pedig felé néztem.
-Én sem téged. - vágtam rá, mire elmosolyodott.
-Mivel nem tartozom egyik családhoz sem. - nézett valahova az erdő felé,- Mr. és Mrs. Evans visznek magukkal mindenhova, hiszen azt mondják jó példát mutatok a gyerekeiknek, - nézett felém újra.
-Hűh, akkor te is ez a jó fiú fajta vagy? - érdeklődtem, majd elvigyorodott.
-A helyzettől függ. - vonta meg lazán a vállát, én pedig felhúzva a szemöldökömet néztem rá.
-Hm, szóval te is csak színlelsz mint Nik? - kérdeztem meg egy picit fintorogva, majd mindjárt eltűnt a mosoly az arcáról.
-Muszáj vagyok. Anyám sajnos belém nevelte. - sóhajtott egyet.
-Belém is próbálta, - nevettem fel picit, - csak hát nem sikerült neki. - büszkén húztam ki magamat, mire felnevetett.
-Szóval ellenszegülsz? Ez tetszik. - mosolygott, majd egy mályva cukrot felém nyújtott.
-Köszönöm. - mosolyogtam, miközben a szemeit néztem, és egy pillanatra teljesen beállt a hatás szünet. Éreztem, ahogy egyre közelebb jön hozzám, - vagy csak én dőlök?, - de Jason hangja megzavarta a pillanatot.
-Ööhm, sziasztok. - zavartan nézett ránk, majd Oliver egy picit hátrébb ült.
-Akkor jössz? - érdeklődött, én pedig letettem mindent a kezemből.
-Hát, hogyne. - mosolyogtam, majd felálltam a fatörzsről és Oliverre néztem.
-Te jössz? - érdeklődtem tőle, majd megrázta a fejét.
-Fedezlek titeket. - mosolyogva kacsintott egyet, én pedig egy "köszi"-t suttogva neki indultam Jason után, aki egész úton csak vigyorgott.
-Mi bajod van, te? - vágtam vállba, mire rám nézett.
-Az új fiú. - vigyorgott, - Te nem jössz? , - próbált utánozni kissé nyávogós hangon engem, - fedezlek titeket, - most Olivert gúnyolta ki, mire megforgattam a szemeimet, de ő csak nevetett egyfolytában.
-De egy állat vagy. - sóhajtottam egyet, de azért elvigyorodtam, majd észrevettem Jason kocsiját.
-Végre már. - lelkesedtem fel, amikor a kocsihoz érve két alakot vettünk észre, akikhez ahogy egyre közelebb egyre ismerősebbek lettek.
- Meglepetééés. - vigyorodott el Nik, miközben anya mérgesen tekintett mindkettőnkre én pedig belekapaszkodva Jasonbe, próbáltam valami magyarázatot adni a látottakra. De bárhogy próbáltam ezt a gondolatot kizárni a fejembe, folyamatosan csak egy ember jutott eszembe, aki ezt tehette velünk. Aki ott volt.. és tudott mindenről. Oliver...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése